*Cher szemszöge*
 |
| *Dior* |
Dior... A munkahelyem, ugye divattervező vagyok. A főnököm valami "nagyon" fontos dolgot akartam nekem mondani. Nem tudom, csak annyit tudok, hogy totál el vagyok havazva mindenféle rajzzal, meg baromsággal.
Reggeliztem (nutis kenyér, mi más?) , majd felbotorkáltam a lépcsőn a gardróbomba. Amúgy, ki kellett bővíteni, mert, hát... Kicsit sok ruhám van. :) Kiválasztottam az ezernyi ruci közül egy fehér inget, egy farmer shortot, és egy fekete magsat.
 |
| *rucim* |
Eltipegtem a fürdibe, ahol feltettem egy "everyday" sminket, majd indultam is a munkahelyemre. Gyalog. Amúgy szeretek sétálni. :)
-Jó reggelt!- köszöntem a recepciósnak
-Jó reggelt! A főnök mondani szeretne valamit önnek.
-Tudom. Sietek.
Azzal ráhagytam, hogy tovább Facebook-ozzon a CÉGES gépen.
-Jó reggelt, Mr Morgan!- üdvözöltem a főnököt.
-Jó reggelt önnek is, Cher!
-Szóval, mit szeretne mondani?
-Lenne egy munkád, a Nuttalleria hotel jóvoltából.
-Fantasztikus. És mi lenne az?-fagattam a zsarnokot. Nem nagyon szeretjük, olyan... Morbid, és, mint a "beceneve" is tükrözi. Szemétláda.
-Egyenruhát kéne tervezned, ezért most azonnal elmész a helyszínre, megnézed a stílust, és nekilátsz!. utasított.
-Igenis! Akkor megyek. Csók!
-Krhm..
-Illetve, viszlát!!- mosolyogtam gúnyosan.
Klassz. Mehetek undergrond-ozni. Szupi! Ja, és azt sem tudom, hogy melyik az a szálló. Überszupi! Mgeyek guglizni.
Miután kigugliztam, hogy melyik metróra szálljak fel, eszembe jutott, hogy mehetek gyalog is. Vagy taxival. Inkább a taxi. Tehááát... Hívtam magamnak egy taxit, aztán egy ceruzával, radírral és vázlatfüzettel együtt beszálltam a kocsiba. Odaértünk. Jó puccos egy hely, az tuti.
-Jó napot! Cher Pinnock vagyok, a Dior divatlaptól.
-Ja! Akkor engedem.
Ez gyors volt. :) Bekopogtam valami irodába, ahol egy 20 év körüli csaj magyarázott valakinek.
-Helló!- köszönt- Callie Reed vagyok! gondolom te Cher Pinnock.
-Ahham. Akkor.. Milyen egyenruhát kell terveznem?
-Ami illik a szálloda hangulatához.
-Csokisat?
-Mondjuk.
Nekiláttam, és ott voltam kb. 3 órát mire kész lettem. A végeredmény... Egy nagyszerű egyenruha és egy új barátság.
*Callie szemszöge*
Nutalleria, az én munkahelyem. Én vagyok a könyvelő. Én szerkesztem a honlapot, a magazint és a munkabeosztást.
Egy ismeretlen gyerek jött próbaidőre, nem mintha nálunk lenne ilyen. Úgyhogy emiatt, már régen 6-kor be kellett mennem a munkahelyemre. Kimásztam az ágyamból totál álom kórosan, és kicsúsztam a konyhába hason. A hajam úgy nézett ki, mint egy szénaboglya, és a csípától összeragadtak a szemeim. Gabonapelyhet ettem reggelire, és ebédre palacsintát csomagoltam. Bementem a fürdőszobába, lefürödtem, megfésülködtem, megcsináltam a hajam és kisminkeltem magam Egyptian stílusban. Kiválasztottam a rucim és egy fekete, csillogós magassarkút.
Elindultam a hotelba, taxival. Amikor odaértem bementem az irodámba, és kezdődhetett a magyarázás.
-Heló!- mondtam gúnyosan
-Hali!-mondta teljesen boldogan.
-Szóval pórbaídőre jöttél.
-Ahan. Ugy milyen szupcsi?
-Szupcsi? Ilyen szó nem is létezik. Na mindegy, térjünk a lényegre. Szóval az a helyzet, hogy nálunk nincs olyan, hogy próbaidő. Mi az életrajzból döntjük el, hogy felveszünk-e vagy sem, mert az a tapasztalataidtól függ.- és pont benyitott egy lány a mondatom közepén. 18 év körüli lehetett, valami divattervező szerű. Ami ezt illeti, elég jó az ízlése.
-Helló!- köszöntem- Callie Reed vagyok! gondolom te Cher Pinnock.
-Ahham. Akkor.. Milyen egyenruhát kell terveznem?
-Ami illik a szálloda hangulatához.
-Csokisat?
-Mondjuk.
Nem tudom pontosan meddig, de jó sokáig itt volt még mire elkészült a tervvel.
-Nagyon jó lett. Illik a szálló stílusához.
-Köszi. Szerintem is szupcsi!
Amint meghallottam ezt a szót, szinte a fejemet vertem a falba. Nem szeretem a szlengeket. Az eredmény? Egy jó barát és új egyenruhák.
*Cher szemszöge*
Akár csak múlt héten, most szombaton is elmenetem a balett órámra. De mivel Louis nem bírt időben elkészülni, így késtünk egy negyed órát. A tanárom leordította a fejemet, hogy senkiből se lesz profi táncos, ha hülyeségekre fecsérli az idejét. De végül nekiláttunk. És meg is lett az eredménye. 
